Az Afrikai fehérhasú törpesün (latinul: Atelerix albiventris) a háziasított sündisznók egyik legnépszerűbb, leggyakrabban tartott fajtája.
Hobbitartásban találkozhatunk még a Hemiechinus fajjal, ide tartozik a Füles sün vagy egyiptomi hosszúfülű (Hemiechinus auritus) és az Indiai füles sün (Hemiechinus collaris).
A fehérhasúak (Atelerix albiventris) mindamellett, hogy esztétikailag vonzóbbak, kellemes a hobbi tartásuk, mert más sünökkel szemben szagtalanok. Előfordulásuk a természetben Közép-Afrikában, Szudán, Szenegál és Zambia területén jellemző, cserjések, szavannák, akár városban kertekben is. A sünök éjszakai állatok, napközben kis üregekben elbújva pihennek. Éjjel indulnak vadászni, látásuk nem túl jó, szaglásuk fejlettebb. A sünök félénk állatok, ijedtség, zaj, hirtelen mozdulat hatására összegömbölyödnek, hangosan sziszegnek, puffognak, szurkálnak, így védik magukat az ellenségtől. Azonban a folyamatos közeledés, kontaktus hatására szagunkat, hangunkat megismerik, eltűnik félénkségük, tüskéiket lesimítják, bátran kézbe vehetőek, simogathatóak, jól szocializálódnak.
Testhosszuk kb. 17-22 cm, súlyuk 250-700 gr. Kedvelik a 23 fok feletti hőmérsékletet (Afrikában ezt szokták meg), ideális számukra a 23-30 fok, ami nálunk a lakáshőmérsékletnek felel meg, természetesen télen egy fűtött lakásnak. Pár hónapos babáknál - akik éppen hazakerültek - figyeljünk arra, hogy a hőmérséklet 25 °C körül legyen. Ha a hőmérséklet jelentősen lecsökken, akkor megkezdik a hibernálódást, de számukra ez végzetes lehet, ezért jó vigyázni, hogy ne hűljenek ki.
A süni különösebben nem igényli a társaságot, de jól megvannak egymással, nőstények között nagyon ritkán fordul elő konfliktus, a hímek nőstény jelenlétében konkurálhatnak egymással! Mi minden hímet külön tartunk!
Tekintettel arra, hogy ivarérésük már 8-10 hetesen bekövetkezik, de fizikálisan még nem alkalmasak az utódok kihordására, nevelésére (csak 5-10 hónapos kortól), nem szabad fiatalon sem együtt tartani a hímet a nősténnyel, nehogy korai lelkesedésük tragédiába torkoljon.
Az atelerix albiventris a természetben átlag 3 évet él, max. 6-ot, azonban hobbi állatként tartva nem leselkedik rá a vadon, az éhenhalás vagy szomjanhalás és számos betegség veszélye, így akár ez 8-10 évig is meghosszabbodhat.